2018-as első kirándulásunk Biatorbágyra vezetett. Reggel 9-kor indult a vonatunk Kelenföldről, és hamarosan már a biatorbágyi állomásról gyalogoltunk a Viadukt alatt a Madárszirt felé.
A hó csendesen hullt, mi pedig vidáman gázoltunk a bokáig érő hóban. A fák ágain hatalmas tejszínhabként csücsült a hó, mely a társasaág egy részét arra ösztönözze, hogy az előtte haladó nyakába rázza. Ezt persze nem tűrhette senki szó nélkül, hógolyó záport zúdított a támadóra. hamaroasn elértüka Százlépcső előtti padot, ahonnan vidáman szemléltük az előttünk álló utat, a Madárszirt szikláit.
Felmászva a csúszós lépcsőkön, megcsodáltuk a fehér dunyhába burkolózó tájat.
Majd folytattuk utunkat a Nyakas-kő felé. Az út meglehetősen, csúszott, óvatosan lépdeltünk lefelé a lejtőn:
A merészebbek a sziklára is felmásztak, az óvatosabbak pedig a szikla alján kerülő úton érték el a piros jelzést.
A Szikla tetején újabb hócsata következett, majd mi is rátértünk a piros jelzésre, és kisebb zökkenővel ugyan, de végül közösen folytattuk utunkat az egykori légvédelmi bázis felé.
A Hármas-sziklánál ismét csodás panoráma tárult elénk. majd még két meredek emelkedő és lejtő következett, de végül elértük A Szily-kápolnát, ahonnan már újra a hézak között vezetett az út.
Virlics Patrik beszámolója túráról>>
